(a zavargás napján) A családommal elöl álltunk a tömegben, az első sorban. Azt mondták, hogy a családok elsőbbséget élveznek, hogy a gyerekesek álljanak az első sorba. Úgyhogy én a lányaimmal előrementem. Aztán a rendőrség ránk támadt. Nagyon féltettem a gyerekeimet, a családomat. Sok embert letartóztattak, a nőket és a férfiakat pedig elválasztották egymástól. Azt mondták, ez a nyomozás miatt van. Így kerültem külön a családomtól. 2 hónapja ültem már börtönben anélkül, hogy bármit is tudtam volna a helyzetemről, amikor egy ügyvéd bejött hozzám. Az ő segítségével végre tudtam beszélni a bátyámmal, aki aztán kapcsolatba lépett a feleségemmel. 2 hónap után! Aztán elkezdtek megvádolni mindenfélével, hogy én köveket dobáltam és erőszakoskodtam a a rendőrökkel. Nem értem, miért pont engem választottak ki.
Azon a napon sok ember jelen volt. Újságírók, szervezetek és az UNHCR is. Semmilyen bizonyíték nem volt arra, hogy bármit is elkövettem volna. Ezt mindenki látta. Sok kamera volt. Csak azért álltunk elöl, mert azt mondták nekünk, hogy menjünk előre, mert családosok vagyunk. Az is fel lett véve, ahogy a rendőrök kinyitották a kaput és mindenki boldog volt. Aztán a rendőrök ránk támadtak. Próbáltam magam mellett tartani a gyerekeimet. Magamhoz szorítottam őket. Hogyan követhettem volna el bármit is a gyerekemmel a karomban? Nagyon féltem a rendőröktől. A lányom azt kérdezte: “Miért, apa, miért támadnak meg minket?” Könnygázzal támadtak ránk és megvertek. Hogy vádolhatnak minket azzal, hogy megütöttük őket? Semmit nem csináltunk. A lányomat fogtam! És ezért másfél évre elválasztottak minket egymástól, engem pedig bebörtönöztek. Menekültek vagyunk, és mégis bebörtönöztek minket. Miért? A háborúból menekültünk. Mi ez az Európa? Egyik halálos csapdából a másikba estünk. Ez volt az első alkalom, hogy börtönbe kerültem. Soha nem követtem el semmi rosszat. Nagyon nehéz volt, lelkileg nagyon nehéz volt. Még mindig fáradtnak érzem magam. Bűnözőkkel voltunk egy börtönben, akik zaklattak minket, elvették a takarónkat. Egy cellában voltunk egy gyilkossal, akit 25 évre ítéltek. Mi pedig nem csináltunk semmit. A tárgyalás nagyon lassan zajlott, és minden 2 hónapban meghosszabbították az előzetes letartóztatásunkat. Pedig semmilyen bizonyítékuk nem volt. Az ügyvédünk sokszor kérvényezte, hogy a bíróság vizsgáljon meg új bizonyítékokat, de minden alkalommal elutasították. Semmilyen bizonyítékuk nem volt arra, hogy bármit is elkövettünk volna. Comments are closed.
|
UPCOMING EVENTS
-/- WRITE POSTCARDS AND LETTERS TO AHMED H.!
Adress: Verein zur Förderung feministischer Projekte Kleeblattgasse 7 1010 Vienna Austria HELP WITH YOUR DONATIONS!
Please help Ahmed to finance his legal assistance and other expenses! Account holder: Rote Hilfe e.V. Ortsgruppe Frankfurt Catchword: Röszke 11 IBAN: DE24 4306 0967 4007 2383 90 BIC: GENODEM1GLS The campaign
The website is the part of an international campaign to support the 11 accused of the Roszke trials in Hungary. We created the site to collect and to facilitate to spread information. We invite everybody to join to the campaign, let's fight against injustice! Nobody can be silenced!
LinksFree the Harmanli 21!
Free the Moria 35! Noborder Serbia Migszol Moving Europe No Border Timisoara Freedom for Mahmoud A. Komunal.org |